Már tavaly megszületett az a kormányrendelet, amely Sepsiszentgyörgy tulajdonába utalja a városközpont legrégebbi épületeként számon tartott Lábas Házat, a kormányrendelet szövegét a Hivatalos Közlöny csupán máj. 16-i számában közölte. Ugyanakkor közölték azt a rendeletet is, amellyel a Keleti-Kárpátok Múzeumának tulajdonába kerül a megyei művelődésügyi felügyelőségnek otthont adó villa. A Lábas Házban – a kormányrendelet szövege szerint – román és magyar civil szervezetek találnak otthonra. Valeriu Cavruc, a Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatója elégedetten nyilatkozott a kormányrendeletről. A Keleti-Kárpátok Múzeuma, amelyet a rendszerváltás után a Nagy-Románia Párt nyomására hoztak létre Sepsiszentgyörgyön, jelenleg több mint tízezer tárggyal rendelkezik, de látogatható székhelye mindmáig nem volt. A sepsiszentgyörgyi Lábas Ház körüli botrány 1999 októberében robbant ki. Ekkor egy kormányrendelettel a Belügyminisztériumtól a Művelődési Minisztérium fennhatósága alá utalták a Megyei Levéltárnak otthont adó épületet. Kiderült, az elképzelés szerint a Keleti-Kárpátok Múzeumát költöztetnék a magyar műemlék épületbe. A felháborodás és a tiltakozási hullám hatalmas volt, így aztán három év után – 2002 őszén – megszületett az újabb kormányrendelet, amely a város tulajdonába utalja a Lábas Házat, és ezért cserébe a megyei önkormányzat állami tulajdonba adja a művelődési felügyelőségnek otthont adó villát, amelyben a jövőben berendezhetik a Keleti-Kárpátok Múzeumát. /Farkas Réka, Lukács János:Sepsiszentgyörgyé a Lábas Ház. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./
2009. február 26.
Kovászna megye új prefektusa románra cserélte a megyei névadó bizottság több magyar szakemberét. Kijelölte az utca-, illetve intézménynévadással foglalkozó megyei bizottság öt tagját: Bartók Botond művelődési főfelügyelőt, Vasile Stancu történelemtanárt, József Álmos tanárt, helytörténészt, Ioan Lacatusut, a levéltár igazgatóját és Valerii Kavrucot, a Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatóját. Az elmúlt négy évben József Álmos és Valerii Kavruc volt a bizottság tagja, mellettük Cserey Zoltán történész, Jancsó Árpád történelemtanár és Haszmann Pál muzeológus döntött az utcák, iskolák, közintézmények névadásáról. A jelenlegihez hasonló összetételű testület rosszindulata, helytörténeti és történelmi ismereteinek hiányossága akadályozhatja a közösségi akaratot. A 75 százalékban magyarok lakta Háromszéken az elkövetkező esztendőkben három román, más tájakról ide érkezett „szakember” dönti el, milyen nevek megfelelőek intézményeinknek, utcáinknak, a két magyar tag bármilyen érvét lesöpörhetik, többségi szavazatukkal érvényesíthetik akaratukat. /Farkas Réka: Elrománosított névadó bizottság (Tisztogat a prefektus). = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./
